Magyar - Lyrik

sonnenzwirn durchdringt blechblatt streichelt herzpaprika zerhaarsausend
Title
Direkt zum Seiteninhalt
Lyrik
Alfons Jestl


Egy álorcám
 
álarc felöltelek
felöltesz engem álarc
 
mint fenyő
amely a köves
földből kicsavarodva
növekedik a levegőbe
a napba
az éjszakába
csillagba-holdba-fénybe a csalogatóba
 
sűrűn sűrűbben még sűrűbben
bennem vagy a ben-
nem emlékező
gabonamezőkben
 
cipelnem kellett a vizeskorsót
és raknom a kévét
kis gyermek-szúnyog-könnyűségemmel
a nehéz ekét és a boronát
ünnepélyesen kortyolni aztán a borból
hörpinteni a tiltottból
a kaszával
elvágtam a kezem
 
az öregeket hallgattam
legtöbbjük már nem él
s csak azt mondod
nekem álarc
ez virágzik bennem
semmi sincs veszve
 
          (fordította: Bokányi Péter)





































©  Alfons Jestl
www.alfons-jestl.at





Vizes korsó

a tarlón
a tehenek mellett
szaladtam
igá-ba -fogva
húzták
az ekét
nagyapa
belenyomta
barázdákat húzva
a földbe
ne tegyétek
tetememet
soha
egy sírba
egy kriptába
égessetek el
szórjatok engem
hamuként
az eke-barázdák közé
                élni
gyermek-kezeim
emelték erő-remegve
a vizeskancsót
izzadság-szomj-oltva
szívtam a számmal
öntöttem a vizet
a mellemre

         (fordította: Nemes Gáspár)










Katekizmus

a plébános majdnem
elütött
hosszú évek óta
már a föld alatt fekszik
az első kocsit
vezette a faluban
pap-feketét
ahogy illik
a napot az én
gyermek-lelkemben
nem akartátok, nem volt szabad látnotok
átmásztam kerítéseken
és nyáron sárgabarackot
ősszel a szomszéd almáját
loptam
meggyóntam
a tiltott-fáról
cseresznyét csámcsogtam
kínoztátok magatokat
engem neveltetek
vertetek
elhajlítottatok
a TI gyerekkori sebeitekből
egy jó kis katekizmust
csináltatok

         (fordította: Nemes Gáspár)
© Alfons Jestl
Zurück zum Seiteninhalt